Test - az egyetlen szabad tér

Anorexia. A szó, amit ha meghall az ember, egyből az eszébe idézi fiatal lányok csontsovány alakját, akik a kifutókon járkáló modellekhez hasonló testalkatra vágynak. Akik nem elégedettek saját magukkal, így sanyargatják önmagukat. Akik divatmajmok. Akik számolják, mennyi kalóriát szabad megenniük és mikor. A dolog azonban ennél komplexebb… ugyanis az eszükbe idézhetné azt is, hogy ezek a lányok szenvednek. Nem a külsejük, az elérni kívánt forma miatt. Az csak másodlagos. Magától az élettől szenvednek, abban nem mernek felszabadultan létezni. A csupa bőr és csont külső lázadást implikál, s az valóban az is. Habár ezen lányok életének minden területe pontosan meg van tervezve, és éldegélnek biztonságos burkukban, mégis az egyetlen terület, ami felett hatalmuk lehet, az a testük. Szabadon dönthetnek afelől, hogy mit egyenek és mikor. Míg mások dönthetnek arról, hogy mely iskolába járjanak, mit tegyenek mondjuk a hétvégén, addig az anorexiások élete az állandó megfelelésről szól.

Mint a legtöbb lelki betegség esetében, úgy ennél a testképzavarnál is súlyos lelki tényezők húzódnak a háttérben, amely már a gyermekkortól predesztinálhat e zavarnak a hajlamára, amennyiben az egyéb közrejátszó tényezők is aktiválódnak.

Galgóczi Dóra „Test a lélek börtönében” c. könyve rendkívül elgondolkodtató. A könyv valójában regény, mely egy anorexiás lány naplóbejegyzéseit tartalmazza. A lány, Anikó életútja rengeteg lelki tényezőt és eseményt jelenít meg, amely sejteti a végkifejletet – az anorexiát.

Az anorexia az élet teljes területét lefedi – a személy nem képes kilépni biztonságos köréből, hiszen eddig mindent megtettek neki, így képtelen egészségesen harcolni önmagáért, új emberekkel megismerkedni, új helyzetekben feltalálni magát, szerelembe esni. Kényszeresen tartja magát a burokban, hisz nem tanulta meg az igazi élet leckéit. Nem bukott fel, és nem kellett felállnia magától. Eltanulgat, megszerez minden elméleti vizsgát, amint azonban a gyakorlatban kellene kipróbálnia magát, megfutamodik. Mindig alacsonyabbra teszi a mércét, hogy képes legyen azt megugrani. Abszolút kockázatkerülő. És örök gyerek.

Szándékosan nem kívántam a testalkat soványságára felhívni a figyelmet, hiszen nem ez a fő, bár ez a látszat. Ahogyan Anikó a szerelemről vall, fontos megérteni mondandóját: „Miért gondoltam úgy, hogy minden lány elnyerheti valaki szerelmét, csak én nem vagyok rá képes? Mi hiányzik belőlem, hogy nem adok rá esélyt magamnak? Egy tátongó hiány: az önbizalom. Ami nem függ a külső megjelenéstől, sem az észtől. Nem vásárolható meg, pedig nagyobb érték lehet minden anyagi jutalomnál. Nélküle elvesztünk, nem tudunk alkotni, adni és elfogadni, szorongástól mentesen élni.”

Galgóczi Dóra (2010). Test a lélek börtönében. Engedj szabadon, anorexia! Szaktudás Kiadó Ház Zrt., Budapest.