Mitől függ, hogy kiből lesz “jó” gyerek? Bántalmazott gyerekek eltérő fejlődési menete

Role of Genotype in the Cycle of Violence in Maltreated Children

Köztudott, hogy a bánatalmazásnak maradandó sérülései vannak, mint testelieg, mind lelkileg. De mi határozza meg azt, hogy ki hogyan küzd meg ezzel?

Caspi és munkatársai (2009) nagyszámú fiúmintát vizsgált születéstől a felnőttkorig, hogy kiderítsék, miért van az, hogy néhány bántalmazott gyermek felnőttként antiszociális viselkedést mutat, mások azonban nem. A kutatók e vizsgálat során egy neurotranszmitter metabolizáló enzimnek, a monoamine oxidáz A-nak (MAOA) a szabályozó génjének polimorfimzmusában találták meg a bántalmazásra gyakorolt hatás kulcsát. A magas MAOA szintű genotípussal bíró gyerekek kevésbé voltak hajlamosak az antiszociális viselkedés kifejlesztésére.

Mindez epidemiológiai bizonyítékkal szolgál arra, hogy a gyermek genotípusa moderálni képes a gyermek érzékenységét a környezeti inzultusok kapcsán.

A gyermekkori bántalmazás univerzális kockázati tényezője az antiszociális viselkedésnek.

A durva – főleg ingadozó, kényszerítő erejű és büntető – bánásmódban részesült fiúknál megjelenhetnek viselkedési zavarok, antiszociális személyiségzavaros tünetek és lehetnek erőszakos cselekmények elkövetői. Minél korábban tapasztalja meg a bántalmazást a gyermek, annál inkább jelennek meg ezen zavarok, tünetek. Ennek ellenére nagy különbség van a gyermekek reagálási módjaiban: habár a bántalmazás 50%-ra növeli meg a későbbi bűnügyek elkövetésének kockázatát, a legtöbb bántalmazást átélt gyermek mégsem lesz felnőttkorában bűnöző.

Ezek kapcsán fordult a figyelem a biológiai tényezőkben fennálló különbségekre, melyek moderálhatják a bántalmazásra adott reakciókat.

A MAOA gén az X kromoszómán lokalizálható. Ez a gén kódolja a MAOA enzimet, mely metabolizálja a neurotranszmitterek közül a norepinefrint, a szerotonint és a dopamint. Teszi mindezt azért, hogy ezen transzmitterek inaktívak legyenek. A MAOA akitvitásában bekövetkező genetikai deficienciák kapcsolatba hozhatóak az agresszív viselkedéssel mind egereknél, mind embereknél. Így állapították meg, hogy a magas MAOA szint visszaszabályozza a norepinefrint, szerotonint és dopamint, így kevésbé alakul ki a személynél az antiszociális viselkedés.

Ez a kutatás rámutat arra, hogy mennyiben meghatározó szerepe van a későbbi viselkedés alakulásában mind a környezeti, mind pedig a biológiai faktoroknak, s hogy ezeket nem külön-külön, hanem egymással interkacióban kell kezelni.

Eredeti cikk:

Caspi, A., McClay, J., Moffitt, T. E., Mill, J., Martin, J., Craig, I. W., Taylor, A., Poulton, R. (2002). Role of Genotype in the Cycle of Violence in Maltreated Children. Science, 297, 851.

Sport és szerelem, avagy miért leszünk szerelmesek sportolókba?

Voltál már valaha szerelmes? Netán sportolt az illető? Miért szeretünk bele hamar az atletikus srácokba?

Egy férfi minél izmosabb és van erejének teljében, annál vonzóbb egy nő számára. Hiszen ki ne szeretne egészséges, élettel teli és minden potenciált magában hordó kisgyermeket?

Érdekes tanulmányt közöltek Park és munkatársai (2007), akik a csapatsportokban betöltött pozíciók és az arccal kapcsolatos vonzalom között kerestek összefüggést.

A rendszeres sportolás szexuálisan vonzó. Ha végignézünk saras középiskolás focipályáktól a szépen lenyírt wimbledon-i teniszpályákig, a versenysportoknak otthont adó események egytől-egyig rajongás és tisztelet tárgyai. Miért? Az egyik lehetőség az, hogy a sportolás fiziológiai jelei (mint a megnövekedett izommennyiség, a szép kiállás, az erőnlét) a személy azon képességére utal, mely szerint képes olyan erőforrásokat mozgósítani, amelyek erőnlétét növelik. A másik lehetőség szerint az atletikusság maga az erőnlét kifejezője.

Maga az atletikusság egy genetikusan kiválasztott vonás, mely jelzi a gének minőségét, emellett pedig a sportok ezen minőséget hivatottak „hirdetni”. Ezzel az elgondolással összefüggésben, bizonyíték van rá, miszerint az olyan vonások, mint a kirobbanó erő és a neuromuszkuláris koordináció – ami jelentősen hozzájárul a sportolási készséghez – örökletesek. További bizonyítékok állnak rendelkezésre a tesztoszteron szint örökletességével kapcsolatosan.

Ezen túlmenően azonban nem minden sport egyenlő, mivel presztízsüket tekintve különböznek egymástól. Néhány sport, mint például a futball, példátlan népszerűségnek örvend, míg mások (például a füves pályás bowling) csak erőlködik, hogy a sportok között szerepeljen. A legnagyobb presztízzsel bíró sportok, nem kétséges, azok, melyek a legkifejezettebben mutatják az atletikusság jeleit (például az erőt, a kitartást, a mozgékonyságot és az intelligenciát), amelyek az örökölhető erőnléttel kapcsolatosak.

Nem csak a sportok, mint nagy egészek kapcsán vannak különbségek a presztízzsel összefüggően. Mindez megjelenik már egyéni szinten, a csapatban betöltött pozíció kapcsán is. Ez tehát azt takarja, hogy melyik poszt a legjobb és legszembetűnőbb erőnlét mutató.

Jelen cikkben a kutatók focistákat és hoki játékosokat vizsgáltak e célból. Mindkét sport fő célja az, hogy a labdát a hálóba tereljék, amelyet a kapus és a védők védenek. Emellett pedig vannak a csatárok, akiknek a támadás a feladata. A foci pozíciók durván a következő kategóriákba sorolhatóak: kapus, védők, középpályások és csatárok. Hasonlókból áll a hokisok kategóriája is: a kapusból, a védőkből és a támadókból.

Habár minden pozíció mindkét sportban kétségkívül remek előjelzője az erőnlétnek és az atletikusságnak, azért eltérés van a különféle elrendezésekben. A kapus fő célja a találatok bevitelének kivédése, így különösen gyorsnak, mozgékonynak kell lennie, valamint benne kell lennie abban is, hogy esetlegesen sérülést szenvedjen. A támadók feladata, hogy a védők fölé kerekedjenek és gólt lőjenek, ezért kivételesen spontánnak, kreatívnak kell lenniük, valamint sokkal több (jól koordinált) kirobbanó erőre van szükségük. És mivel a védők fő feladata, hogy valóságos fizikai gátat képezzenek a támadókkal szemben, így magas szinten bírnak kitartás terén, de feltehetően kevésbé mozgékonyak és spontának. Ezen a tényeket figyelembe véve a kutatók feltételezték, hogy a kapusok és a támadók inkább rendelkeznek az erőnlét jelzőivel, mint a védők.

Amennyiben ez a hipotézis érvényes, úgy a kapusok és a támadók nagyobb mértékben kell, hogy fenotipikusan is megjelenítsék az örökölhető fittség jeleit. Korábbi kutatások alapján feltételezhető, hogy ezek az indikátorok korrelálnak a morfológiai szimmetriával és a nők menstruációs ciklusuk idején mutatott vonzalmával. Mik ezek az indikátorok? Néhány lehetséges jelző már más kutatások által bizonyítottak. Ezek az olfaktorikus vonzalom, a maszkulinitás, a súly és a táncolási képesség. Jelen kutatásban az arcberendezés szimpatikus volta volt a központban, mely szintén jelzője a testi fittségnek. Ezt pedig a vizsgálatvezetők úgy mérték, hogy nőknek kellett értékelniük focisták és hoki játékosok profil fotóit. A résztvevőknek egy tíz pontos skálán kellett értékelniük a sportolók fotóit (1 – nagyon nem vonzó, 10 – nagyon vonzó).

Focisták esetén a vonzalom mértéke nem különbözött a támadók és a kapusok esetében; mindkettő szignifikánsan magasabb volt, mint a védők esetében.

Hokisoknál a kapusok voltak a legvonzóbbak, vonzóbbak, mint a támadók és a védők. A támadók azonban szignifikánsabban vonzóbbak voltak a védőknél.

(A vizsgálatból kivették azokat a sportolókat, akiket a nagyközönség könnyen felismert volna népszerűsége révén, illetve azokat, akikről a vizsgálat végén azt állították a résztvevők, hogy felismerték).

A két sport közötti eredménybeli különbség fakadhat abból, hogy azok eltérő népszerűségnek örvendenek a rajongók körében.

Az eredmények azonban mégis alátámasztják a nézetet, miszerint a kapusok és a támadók rendelkeznek a nagyobb testi fittség mutatóival. Természetesen ettől függetlenül ott lóg a levegőben a kérdés, hogy mi okoz mit? Lehetséges, hogy a vonzalom önmagában egy heurisztikus kulcsként funkcionálnak, mikor sportkarrierük kezdetén besorolódnak valamelyik posztra. Eszerint pedig a vonzó fiatal fiúk kapják a legnagyobb presztízzsel bíró posztot. Nyilvánvalóan ez csak akkor egy lehetséges út, amennyiben a vonzalom korrelál azon vonásokkal melyek elősegítik a teljesítmény növelését ezekben a posztokban.

A vizsgálat további kérdéseket vet fel a jövő számára: Mik lehetnek azok a kulcs fittséggel kapcsolatos fizikai és pszichológiai vonások, amelyek néhány sportolónak nagyobb szimpatikusságot garantálnak? Szimmetrikusabb testfelépítéssel bírnak a kapusok és támadók, mint a védők? Vajon más csapatsportokban is hasonló eredményeket találnánk? Talán mégis van egy borsónyi alapja annak a sztereotípiának, miszerint a középhátvédek a leghelyesebb focisták. Ki tudja? Szóval, irány a füves pálya vagy a jég!

Winter games

Ilyenkor télen az ember nehezebben veszi rá magát, hogy elmenjen sportolni: hideg van, sok a dolog. Majd inkább nyáron, akkor úgyis több a lehetőség. Tévedés!

Szervezetünk télen még inkább ki van téve különféle vírusoknak, így nem árt – mint általában sem –, ha átadjuk magunkat a téli sportok nyújtotta örömöknek, immunrendszerünk megfelelő működésének érdekében.

Azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a biztonság az elsődleges. Érdekes adatokat lehet találni a szakirodalomban, miszerint 84,200 síelésből és 37,600 snowboardozásból származó sérülést láttak el a kórházak sürgősségi osztályán az Egyesült Államokban 1997-ben. Ezek közül 17,500 fejsérülés volt. Természetesen nem kell kétségbeesni: a balesetek megelőzés érdekében érdemes betartani pár ajánlást:

• A sikeres síelés és boardozás kulcsa a kontroll. Ennek érdekében tudatában kell lennünk a megfelelő technikáknak és a képességek szintjének. Ismerünk kell a terepet, és tisztában kell lennünk azzal, hogy rajtunk kívül mások is síelnek és snowboardoznak, akár a közvetlen közelünkben is.

• Csússzunk le néhányszor lassan bemelegítés céljából, minden nap!

• Párban boardozzunk és síeljünk, és maradjunk egymás látóterében. Ha az egyikük szem elől téveszti a másikat, akkor álljon meg és várja be a társát.

• Maradjunk a kijelölt pályáaszakaszon. Lassan kezdjünk el csúszni, nem szem elől tévesztve az esetleges jegesebb szakaszokat, fel-felbukkanó köveket.

• Figyeljünk oda az időjárásra és annak változására. Készüljünk fel jegesebb időszakokra, mély hóra, vizes hóra vagy ezek kombinációira.

• Amennyiben egy lejtő meghaladja az adott személy képességét arra, hogy lecsússzon rajta, akkor csatolja le a felszerelést, és a pálya szélén sétáljon le (vagy vegye igénybe a lefelé szállító felvonót, ülőlift esetén).

• Ha elvesztjük uralmunkat a board vagy a léc fölött, óvatosan essünk el a pálya szélén.

• Igyunk sok vizet, a dehidratáltságot megelőzve!

• Kerüljük az alkoholt a sportolás idejére!

• A fáradtabb síelők és boardozók álljanak meg a pálya alján és pihenjenek. A fáradtság a sérülések egyik komoly kockázati tényezője!

• Mindig viseljünk megfelelő védőruházatot: sisak, kesztyű, térdvédő, egyéb protektorok.

Mindezen pontok betartása mellett mind a síelés, mind a snowboardozás igazán örömteli sporttevékenységgé válik.

A téli sportolás fizikai örömei mellett azonban nem szabad elhanyagolnunk a lelki feltöltöttséget sem, amit a havas táj tud nyújtani.

Így hát lécre fel!

http://europa-sipalya.lap.hu/

Irodalom

Rush, C. (2002). Preventing Winter Sports Injury. Centers for Disease Control and Prevention/SafeUSA. International Journal of Trauma Nursing. 8, 21-23.

Endometriózis - kutatási felhívás

Sziasztok, 

Az endometriózis egészségpszichológiai megközelítéséről szóló kutatás készül jelenleg az ELTE-n.

A vizsgálati kérdőív az Eötvös Loránd Tudományegyetem klinikai- és egészségpszichológia mesterképzésének keretén belül készül, a tudományos munkát Pigniczkiné Rigó Adrien, egyetemi adjunktus (ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék) felügyeli.

A vizsgálat célja feltárni az endometriózis nőgyógyászati megbetegedés kapcsán azon pszichoszociális jellemzőket, amelyek a betegséggel élő személyek testi-lelki egészségére hatással lehetnek. A kapott eredmények segítségül szolgálhatnak az endometriózis kezelésével foglalkozó egészségügyi dolgozóknak a páciensek élményeinek, tüneteinek jobb megértésében és kezelésében.

A vizsgálatban való részvétel feltétele: a kitöltő neme nő, aki endometriózis diagnózissal, illetve szakorvos által megvizsgálva endometriózis gyanúval rendelkezik.

A kérdőívcsomag az endometriózist több különböző klinikai- és egészségpszichológiai oldalról vizsgálja, ezért a kérdőív kitöltése a komplex eredmények elérése érdekében hosszabbnak tűnhet.

A kérdőív kitöltése ezen szövegrészre kattintva elérhető.

Segítségetek előre is köszöni a vizsgálat vezetője,

Márki Gabriella, végzős pszichológia szakos hallgató (ELTE PPK)

Tizenkilenc perc

„Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát… Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla.”

Ezután az idézet után lettem kíváncsi arra, miről is szól Jodie Picoult Tizenkilenc perc című könyve. Nos, a könyv olyannyira magával ragadott, hogy minden évben újraolvasom. A történet igazándiból mondhatni „átlagosan köznapi” olyan értelemben, hogy egy meg nem értett, lúzer amerikai srác egyszer csak egy szép délelőtt bemegy az iskolájába, majd ott lövöldözésbe kezd. Rengeteg hasonló történetről hallani – a való életben is –, melyek mindegyike újra és újra gondolkodtatóba ejti az embereket: miért?  Mikor következik be az a pont, amikor a serdülő azt gondolja: "Állj, ne tovább!"? Vannak mögötte nevelési hibák a szülők részéről? Más attrocitált gyerekek miért nem végeznek ilyen szrönyű tetteket? Személyiségbeli tényezők mennyiben járulnak mindehhez hozzá? Miért alakul ki rendszerint olyan struktúra minden iskolában, hogy vannak a menők és a lúzerek? A trendik és az okostojások? A sportolók és a matekos brigád? És a legfontosabb: hogyan lehet védekezni az ilyen nagyfokú szeparáció ellen? Egyáltalán: ki tud segíteni?

Bár tragikus és szörnyű maga a cselekedet, mégis rávilágít arra, mennyire fogalmuk sincs a szülőknek arról, hogy gyermekük milyen életet folytat az iskolában. Néha még azt sem tudják, miket művel otthon. A mai kor szülei ennyire elmennének amellett, hogy mi van a gyerekkel? Vagy a gyerekek használnak „kifinomultabb” technikákat arra, hogyan altassák el szüleik gyanakvását? Netán ez a korral jár és teljesen normális? Vagy teljesen más dologról lenne szó?

Természetesen, az iskolai lövöldözés egy nagyobb túlzás azzal kapcsolatban, mennyire elmennek az emberek egymás mellett, hogy manapság mennyire nem figyelünk oda egymásra, és hogy mennyire nem vagyunk hajlandóak olykor empatikusak lenni egymással. Az írónő emellett zseniális történetet kerekít, meghatározó személyiségekkel.

A könyv mindenképpen elolvasásra érdemes, és talán ösztönzőleg hat a nagyobb odafigyelésre mások iránt.